Egyszer voltam a velencei karneválon, még az ezredforduló táján. Egyetlen bajom volt vele: reggel a szálloda ablakából a csalóka napfény hatására a két magammal vitt kabátom közül a vékonyabbat választottam, és este nyolcig a teljes fagyás állapotában voltam. Talán még sohasem fáztam annyira, mint akkor és ott. Ettől eltekintve nagyon tetszett, varázslatos jelmezeket láttam, és egy szemmaszkot is sikerült vennem, mindössze 13000 Ft-ért, átszámítva. Most azt hiszem nem költenék ennyit ilyesmire, főleg, mivel néhány évvel később, amikor középen széttört, világossá vált, hogy miből is készült. Papírmasé alap, ezüst festék,és kb. 20 darab buranoi üvegflitter, vagy gömböcske. Sajnos képem nincs róla, de arra emlékszem, hogy nagyon szép volt! Idén lehet, hogy próbálok majd valami hasonlót alkotni.:)
Persze a gyerekek farsangja a legfontosabb, és hát, nem tudom, hogy mit is gondoljak erről az egészről. Emlékszem, hogy mi mennyire élveztük a sulis farsangokat, amikor tényleg annak öltöztünk, aminek szerettünk volna, vagy amit az anyukánk megcsinált nekünk. Ehhez képest mostanában nálunk csoportos jelmezek vannak... Az alap, hogy óvodában senki nem kerülheti el a csoportos kutya és mackó beöltözést, ez mind a két gyerekemnél így volt. Persze értem én, hogy a szülők dolgát akarják megkönnyíteni, de mégis...:) Azért valamilyen s.k. kelléket mindig kellett csinálnunk, egyszer például egy papírmasé békafejdíszt:
És süteményt is mindig lehetett vinni:
A suliban pedig már szó sincs egyéni ötletekről, minden osztály a városi farsangra készül egy-egy produkcióval, és ennyi. Aki nyer, az ott is bemutatja, aki nem, az készült pár hetet, és az egyszeri előadás után elfelejti az egészet... Felsőben ugyanez, de addigra már nem is hiszem, hogy érdekelné őket a farsangi cécó.:)
Szóval, itthon is kell valami farsangfélét rendezni, a rendelkezésre álló kellékekből, valahogy így:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése