Egy film alapján

                                            (talk of the house)

Régóta szerettem volna megnézni az 'Éjszaka a parton' című filmet, és tegnap a gyerekszoba selejtezése közben film maratont rendeztem, így erre is sor került.(A szanálást három film alatt sem sikerült befejeznem,  de egyébként is csak akkor lehetséges, ha a gyerekek nincsenek otthon, különben egy fél papírfecni sem hagyná el a helyiséget.:) )

Szóval, a film fő helyszíne ez a panzió az óceán partján, amiről már biztosan mindenki olvasta, hogy a spalettáit csak a film kedvéért kékítették be, de valóban sokat dob rajta a színezés. Az enteriőrök is lenyűgözőek, nagyon kifinomult ízléssel van minden berendezve. A fő színek a kékek árnyalatai, a szürkéskéktől a türkizig. A történet alapján a cím 'A szív hídjai 2' is lehetne, bár híd nem igazán van benne, de móló végül is igen... A lényeg az, hogy egyszer meg lehet nézni, aztán megint egyszer a lakásbelsők miatt.:)

                                                                 (hooked on houses)

Inspirációnak minden részlet megfelel, úgyhogy jöjjön pár kép, ha nem is a filmből, de mindenképpen tengerparti feeling-gel ellátva...

 Itt az idő...
                                                                   (a beach cottage)

   (coastal star decor)

                                                                      (decor report)     

 

                                                                  (home makers online)

 

 (maisons du monde)

(easy living)

Ilyen ecsetek jók lennének az itteni strandokon is, bár félő, hogy estére nem maradna belőlük egy sem...:)





    

Szöszmötölés

Meg akartam változtatni az oldal nevét, mert valahogy nem én vagyok ez a sok 'szö', de rá kell jönnöm, hogy tulajdonképpen én tényleg ezt csinálom, és ezt szeretem csinálni.:)
 Szóval egyelőre marad a név, többek között azért is, mert még nem találtam ki jobbat, és a levendula, menta, vanília, stb. vonalon már mindent kitaláltak, átvettek külföldi oldalnevekből. 
Gondoltam még a zöld dióra, de az meg olyan éretlen. :) Bár befőttnek jó.
Mindezek ékes bizonyítékaként itt van néhány kép, ami jól tükrözi, hogy a 'csináljunk- valamit,- mert -ehhez van -kedvünk, -még -ha- nem -is -lesz- tökéletes,- de-egyébként-is-eltelne-az-idő' szemléletet vallom.:)) Egész évben, télen-nyáron.
Valentin-napon:

                                                                                           
 Hétköznapokon:(decoupage)

Pulóver szétszedésekor: (nyaksál+párna)                                                                                     

Munka közben: (még jó)

 

Szülinapokon:

Karácsonykor:

Mindig:

                                   És persze húsvétkor is, de az egy más lapra tartozik.                                                      Majd.:)

Farsangi 'funk'

Idén talán megpróbálkozom a hagyományos változattal, mert eddig csak a túrófánkig jutottam. Annál egyszerűbbet viszont már tényleg nem lehet kitalálni, úgyhogy a sikeren felbuzdulva neki fogok állni a szalagosnak is. Aztán pedig a csörgének, ami vidéktől függően lehet csöröge, esetleg csőrege.:)) Itt csörge.:)

Egyszer voltam a velencei karneválon, még az ezredforduló táján. Egyetlen bajom volt vele: reggel a szálloda ablakából a csalóka napfény hatására a két magammal vitt kabátom közül a vékonyabbat választottam, és este nyolcig a teljes fagyás állapotában voltam. Talán még sohasem fáztam annyira, mint akkor és ott. Ettől eltekintve nagyon tetszett, varázslatos jelmezeket láttam, és egy szemmaszkot is sikerült vennem, mindössze 13000 Ft-ért, átszámítva. Most azt hiszem nem költenék ennyit ilyesmire, főleg, mivel néhány évvel később, amikor középen széttört, világossá vált, hogy miből is készült. Papírmasé alap, ezüst festék,és kb. 20 darab buranoi üvegflitter, vagy gömböcske. Sajnos képem nincs róla, de arra emlékszem, hogy nagyon szép volt!  Idén lehet, hogy próbálok majd valami hasonlót alkotni.:)
 

Persze a gyerekek farsangja a legfontosabb, és hát, nem tudom, hogy mit is gondoljak erről az egészről. Emlékszem, hogy mi mennyire élveztük a sulis farsangokat, amikor tényleg annak öltöztünk, aminek szerettünk volna, vagy amit az anyukánk megcsinált nekünk. Ehhez képest mostanában nálunk csoportos jelmezek vannak... Az alap, hogy óvodában senki nem kerülheti el a csoportos kutya és mackó beöltözést, ez mind a két gyerekemnél így volt. Persze értem én, hogy a szülők dolgát akarják megkönnyíteni, de mégis...:) Azért valamilyen s.k. kelléket mindig kellett csinálnunk, egyszer például egy papírmasé békafejdíszt:

             És süteményt is mindig lehetett vinni:

 Aztán volt olyan, amikor szabad kezet kaptunk, és jöhetett a kreativitás. Vagy a szokásos februári betegség, és az otthonmaradás a farsang napján. :)


  A suliban pedig már szó sincs egyéni ötletekről, minden osztály a városi farsangra készül egy-egy produkcióval, és ennyi. Aki nyer, az ott is bemutatja, aki nem, az készült pár hetet, és az egyszeri előadás után elfelejti az egészet...  Felsőben ugyanez, de addigra már nem is hiszem, hogy érdekelné őket a farsangi cécó.:)

 Szóval, itthon is kell valami farsangfélét rendezni, a rendelkezésre álló kellékekből, valahogy így:

Vagy esetleg így, horgászmacskásan:

Száz szónak is egy avége: 'Itt a farsang, áll a bál!'

Januárban...

...szoktam még egy csomó karácsonyi dolgot találni, és ez most sem volt másképp.
 Hatodikán rendben leszedtük a fát, egy darabig pakolgattam egymás mellé a díszeket dekorációnak, aztán eldöntöttem, hogy jövőre komplett cserét hajtunk végre. Szerencsére bőven van idő kitalálni, hogy mi legyen az újítás.


 És aztán, dobozpakolás közben szépen kerültek elő a karácsonyi lapok, üdvözlőkártyák, ilyen-olyan apróságok, szalagok, stb., amiket idén nem is használtam.

 Az ajándéktasakokról már nem is beszélve; annyira sok van, hogy eszembe jutott, hogy esetleg visszaosztom őket, és akkor idén is mehet bele az ajándék. Persze ezt az ötletet elvetettem...Van egy régi könyvem a Viktória korabeli karácsonyokról, amiből ki lehet szedni a papírdíszeket, hát, arról is megfeledkeztem már. Így jár az, aki nem rendes, és mindent mindenhová pakol...:)Szóval, talán az év folyamán MINDENT kiválogatok, és egy helyre teszek. 

 Lomtalanításban is tettem egy-két lépést; ami normális dolog volt, az ment a segélyhelyekre, ami nem, az másképpen 'donizálódott' /a donation=adomány szóból magyarosítottuk-igésítettük/.:) Sőt, már a donésön után idén feltaláltuk a 'kukésön' kifejezést is, amiből két fajta is létezik: a kuka mellé kerülő dolgok, és a konkrétan a kukába jutók. A képen a k.mellé kerülők egy csoportja. 

És ha már új év, fogadalom is kellett volna, de pont éjfélkor biztosan nem fogadtam meg semmit, mert a tapasztalatokból kiindulva nem különösebben tartanám be úgysem. Ahogy a graffiti tartja: 'Mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.'
Éppen ezért egy-két semleges cél,ahogy a női lapokban szokott lenni, menő-ciki felsorolásban, vagy majdnem úgy:

     Kellene                                 Nem kellene
    - újra járni a turkálókba           -leárazásnál az olcsó, de
      hetente 2-3-szor                   nem annyira szükséges                                                                          dekorációkból
                                                  4-6 db-ot venni (aztán 
                                                       elajándékozni)

   - több tekercset, töltött és        - egzotikus ételeket
     nyársas kaját csinálni              kipróbálni (mert úgysem
                                                  jön be senkinek)

   -  többet rendszerezni             - tovább gyűjtögetni 
                                                    füzetekben  a
                                                  magazinkivágásokat,
                                                  képeket,stb.
 Pl. :

 

 

    
                
             A fő cél persze csak ez lehet :

/kihagytam egy vesszőt :) 

 

 És ha már tél van: jövő héten megint jön a hó!

 

 

 

Semmi Különös Szilveszter 2012.

Nyugis szilveszterünk volt, az egyetlen izgalmat az okozta, hogy 31-én kora délutántól kezdve a számítógépünk nem támogatta tovább a netezési hajlandóságunkat...



Még ez előtt, egy Tesco-s kiruccanás keretében mindent megvettünk, ami egy tökéletes estéhez /jelen esetben egy otthonülőshöz/ kell, és nyugodtan hátradőlve bekapcsoltuk a gépet. Miután a szerkezet kb. 30 alkalommal be- és kikapcsolt gyors egymásutánban, rá kellett ébrednünk arra, hogy akkor most senkinek nem kívánunk boldog új évet online. :)

És erre csak ennyit tudtam mondani: (ld. kép)
De ezt legalább Baileys-be fojtva. :) 

  Úgyhogy ettünk, ittunk, játszottunk, tévéztünk. Laár András disznós eszmefuttatását én most láttam-hallottam először...:)))  

 

Éjfélkor konfettit is szórtunk, amit a kisebbik gyerekem csirkeetetéshez hasonló módon oldott meg /pedig abban nincs is gyakorlata :)/. Szóval, nem valakire szórta, vagy legalább felfelé, hanem csak úgy, le a szőnyegre. :)) Nem baj! :-D     

Aztán már csak Himnusztűzijátéka konyhaablakbólmertonnanisjóllátszikpezsgővirslimégegyfilmnevetésalvás.

BUÉK 2013!