Sándor György humorista gondolatába botlottam a múlt héten: 'Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad'.
Ez elméletben nagyon tetszik, mert miért is akarnánk mindent magunknak? Csak vesszük és vesszük a holmikat, akár kellenek, akár nem.
Mostanában már nem is lehet látni senkit az utcán szatyrok nélkül...
Erről jut eszembe, nemsokára lesz a nemzetközi 'Ne vásárolj semmit' nap.:))
Nehéz lenne betartani, bár meg lehetne próbálni.:)
Sajnos én sem tudok ellenállni a teljesen felesleges apróságoknak, és ez a macska csak egyetlen példa:
Ezeket a szíveket pedig 30Ft-ért árulták, úgyhogy el is hoztam mindet. :)
És így tovább... Aztán jöhet a selejtezés.:)
Persze nehéz dolog a kidobás, én mindig úgy járok, hogy hónapokig őrizgetek valamit, amitől már meg is tudnék válni, aztán kidobom, és pár nap múlva pont jó lenne, vagy pont olyat kérnek pl. a gyerekeimtől a suliban... Szóval, nagyon meg kell fontolni...
Ma például egy olyan kötött kardigánomra kaptam többektől dicséretet, ami a múlt héten már benne volt a Máltai Szeretetszolgálatnak szánt zsákban, aztán kivettem, hogy párna még lehet belőle, ma pedig felvettem.:)))
Egyszer a turkálóban egy néni a plüssállatok között válogatott; megtetszett neki egy kiskutya, és azt mondta, hogy hazaviszi a 78 éves férjének, mert ő nagyon szereti az ilyeneket. Gyerekkorában nem kaphatott... mivel nem is voltak hasonlók sem. Persze attól még lehetett boldog gyerekkoruk, de mégis...
Azért van egy dolog, ami mostanában sokszor eszembe jut: az nagyon szuper, hogy ennyi termék van, ezer színben és formában, de sajnos gyermekmunka is létezik a világon, és ha ennek a bőségnek az az egyik ára, hogy kisgyerekek görnyednek egész nap, aztán a gyár fölött szállásolják el őket a padlón, másnap pedig kezdik elölről az egészet, akkor lehet, hogy nem is akarok ennyi minden között válogatni.
Vége
U.i.: De azért válogatok. :)